Dűlők

A Márton Birtok borok minőségét nem csak a sokéves tapasztalat, de a válogatott dűlők is adják, melyek sokszínűsége a termesztett szőlők egyedisége mellett adják meg a bor zamatát. Az ültetvények a 2016-os telepítéstől egészen 150 évre visszanyúló szőlőtőkékkel rendelkeznek. A tapasztalatnak, a termesztett szőlőnek, a befektetett munkának és természetesen a dülők fekvésének hála a Márton Birtok borai, a Tokaji borok egész világon elismert minőségét nyújtják.

Hasznos dűlő:

A tállyai szőlőhegy nevének eredete a termékenységet jelölő régi magyar haszon szóra vezethető vissza, vagyis kiváló termőhelye miatt kapta a Hasznos nevet. A 15. század utolsó harmadában a kassai polgárok voltak a legnagyobb birtokosai a szőlőhegynek. 1467-ben említik először, amikor a kassai Szathmáry, Kakukk és Lambacher családok Tállyán a Hasznoson (Haznos) vásároltak szőlőbirtokokat. A középkorban birtokos volt még a Szapolyai család, valamint az abaújszántói Gyümölcsoltó Boldogasszony- és a tállyai Szent László-plébánia. A 15−16. század fordulóján a Hasznos felaprózódott és szőlőrészekre vált, ekkortól találkozunk a dokumentumokban a Kis- és a Nagy-Hasznos szőlőkkel. Szathmáry György (1457−1524) esztergomi érsek 1522-ben a Hasznoson fekvő szőlőjét Kassa városára hagyta, ekkortól különbözettek meg Kassai-Hasznos nevű területet is.

Birtoknagyság: 22,5 ha

Bártfai dűlő:

A nevét Bártfa város birtokaként kapta, korábban ezt a részt Felső-Tökösmálynak nevezték, hiszen a mai Tökösmály fölött található. Nagyon köves, riolitos, keleti fekvésű terület.

Birtoknagyság:0,5 ha

Vár dűlő:

A dűlő neve arra utal, hogy tetején állt korábban a tállyai vár. Az Alkonyi László által rekonsturált Bél-Mátyás-féle dűlőbesorolás alapján harmadosztályú területről van szó. Mivel Mádhoz közel van, ezért Alkonyi elmondása szerint az alapkőzet itt tufás, agyagos: a kopott felszínnek köszönhetően a dűlő borai vékonyabbak, feszesebbek.

Birtoknagyság:5,5 ha

Pipiske dűlő:

A Remete és a Palota dűlök találkozásánál fekvő terület. A Márton birtok legöregebb, több, mint 150 éve telepített szőlőtőkéi találhatóak itt. 

Birtoknagyság: 0,3 ha

Palánta dűlő:

2016-ban telepített, a Márton Birtok fiatal szőlőültetvényei közé tartozik, mely egy kis részén megőrzésre kerültek a 70-es években telepített szőlőtőkék. Teljes egészében furmint fajták találhatóak benne.

Birtoknagyság: 2,7 ha

Görbe dűlő:

Viszonylag késői dokumentálású szőlőhegy, első ismert említése 1644-ben történt, mint a Regéc-tállyai uradalom majorsági szőlője, rajtuk kívül csupán Bártfa szabad királyi városa birtokolt egy tekintélyes parcellát a Görbén. A Rákóczi-szabadságharc végéig nem voltak itt jelentősebb magánbirtokosok. Egyetlen kivétel Bártfa városa volt, az ő területüket 1674-ben 

I. Rákóczi Ferenc (1642−1676) fejedelem örökjogon felszabadította a tizedfizetés kötelezettsége alól. A szabadságharc után a város eladta a területeit, ezután a Trautsonokhoz, majd a Balogh és Mudrány főnemesi családokhoz került, majd öröklés folytán a református egyházé lett, egészen a 20. század közepéig.

Az alapkőzet riolittufa durva szemcsés málladéka, riolittufa kőzetlisztje és agyag változó arányú elegye, míg a talaj főként erdőterületek lejtőhordaléka. Jellemzően jó vízháztartású, főként déli kitettségű dűlő

Birtoknagyság: 0,4 ha

Sipos dűlő:

Ez a terület Tállya másodosztályú termőhelyei közé tartozik az 1730-as Bél Mátyás-féle klasszifikáció szerint. Ez azonban mégis kiemelt fekvést takar, hiszen egyáltalán feltüntetésre került a dűlő, sok más területtel ellentétben. Déli kitettségű rész, riolitos-bazaltos talajjal, többségében furmint, kisebb részben hárslevelű fajták találhatóak itt. 

Birtoknagyság: 0,2 ha